Szól a híres ballagó dal, mely most nekem szól. Csak én nem iskolába megyek, hanem egy teljesen más pályára. Igen eljött az a pont az életemben, amire valljuk be pár éve még esélyt sem láttam, de most itt van előttem. 5 éve diplomáztam, 5 éve vagyok óvónő és most pénteken kijövök az oviból és bezárok egy kaput. Hogy ez a bezárás végleges, vagy csak időszakos még kiderül, hisz terveim vannak a gyermekekkel, de hogy milyen formában nem tudom. Azt tudom, hogy azok az új lehetőségek, melyek most engem hívnak nagyon vonzók és alig várom, hogy kipróbáljam magam. :)

De repüljünk is vissza kicsit az időben úgy 5 évet. 2014. júniusában, amikor lediplomáztam alig vártam, hogy elkezdjek dolgozni. Baján akkor nem sok lehetőség volt így azt tanácsolták, ha van bennem annyi, hogy elinduljak, akkor Budapestet ajánlják, mert ott több helyre is keresnek óvónőt. Akkor is volt hiány, de messze nem ekkora, mint manapság. Rettegtem az első interjúktól, hogy mi van, ha azt mondják nem akarnak, nem mehetek. Volt ilyen, nem is egy. Ugyanis nyelvvizsga hiányában akkor még nem lehetett az ember lánya óvónő, így lettem én is 3 hónapig pedagógiai asszisztens, melynek köszönhetően voltam én dajka is és minden. Imádtam még akkor is, ha nem óvónő lehettem. Bármilyen munkát is kaptam szerettem, mert ott lehettem, ahol lenni akartam. 3 hónap után változott a törvény és nyelvvizsga nélkül is elkezdhettem a gyakornoki státuszt, csoportot kaptam, akik végre az enyémek voltak. Hihetetlen érzés volt. Ott állni az „óriások” (mindig így hívom őket) előtt és látni, hogy isszák a szavaim.

Meg volt a maga nehézsége, mert természetesen mindig jön valami, amit nem olyan egyszerű megoldani. Hisz ott álltam 22 évesen a szülők előtt és nem volt valami nagy sikerem. Megtanulni kezelni a pillantásokat arra nézve, hogy mennyire fiatal vagyok, de elvárom, hogy magázzon. Végighallgatni, hogy de én úgy sem tudhatom, hisz nincs még gyerekem, miről okoskodok és miért adok pont én tanácsot. Nehéz volt, de valahogy gyorsan belerázódtam. Nem félek már a szülőktől, nem tarok a lenéző pillantásoktól, sőt az egyik kedvencem szülői értekezletet tartani. De akkor még nehéz volt.

3 éve volt egy munkahelyváltásom. Egy csoda helyre kerültem, ahol talán az eddigi legtöbb támogatást kaptam. Hatalmas bizalmat, támogatás és egy olyan kolléganőt, akiről álmodni sem mertem volna. Itt már bátran álltam oda az ajtóba az első napokba is. Tudtam, hogy mindent megoldok és imádtam, amit csinálok. A portfólióm előtt váltottam óvodát, de így is megcsináltam, mert hittek bennem, segítettek és tudtam, hogy én ezt akarom. Engem nem érdekelt, ha bejött még egy papírmunka vagy még ezt meg azt meg kellet csinálni. Engem a gyerekek érdekeltek. Jöhetett bármi én akkor is tettem a dolgom. A gyerekekkel voltam, rájuk figyeltem és így semmi sem tudta elvenni a kedvem. Hatalmas lehetőségek és felkérések érkeztek meg hozzám ezen a helyen. Az óvoda legfiatalabbjaként, 1,5 év után helyettesnek kért fel a főnököm. Életem egyik legnagyobb megtiszteltetése. Bizalmat szavazott nekem már akkor, amikor ott voltam nála interjún és akkor is, amikor felkért erre a feladatra. Hihetetlen támogatást kaptam és tudtam jó helyen vagyok és jól csinálom, amit csinálok. Bármilyen nehéz csoportunk is volt, bármi történt a kolléganőmmel mindig mindent is megoldottunk, mert valahogy olyan kapocs van köztünk, melyet nem tapasztaltam eddig.

De mégis mi történt? Ennyi csodadolog után, hogy jutottam el arra pontra, hogy felmondjak és elhagyjam a pályát?

Nos minden 2019 januárjában kezdődött. A barátaimmal közösen elkezdtük kitölteni a Yearcompass évtervezőt és pontról pontra át is beszéltük. Majd, amikor megérkezett hozzá a kérdés, hogy mik is a terveim 2019-ben munka téren még nagy elánnal meséltem az oviról, a blogomról és arról, hogy előadásokat szeretnék tartani és segíteni az embereknek. Majd egy barátom feltette a kérdést, hogy „Eszter, mi lenne, ha már évvégére nem lenne az ovi? Ha már nem ezzel foglalkoznál?” Erre a kérdésre én teljes felháborodással válaszoltam, hogy erre esély sincs, nekem kell az ovi, szeretem és szükségem van a gyerekekre. Nem tudtam mit kezdeni ezzel a gondolattal sem. Aztán jött egy mastermind program, ahol rátaláltam a rejtett képességemre és megalapítottam a vállalkozásom. Tánctréner és Self-Love Coach lett belőlem. Hihetetlen volt megtapasztalni, hogy mennyi mindent tudok adni és miben tudom megváltoztatni a nők életét a programjaim során. Május végén volt egy beszélgetésem egy coach ismerősömmel, akivel a munkáról beszélgettünk és sírtam, rengeteget. Fáradt voltam, azt éreztem, hogy szét szakadok, hogy nem tudok ott lenni mindenhol. Majd annyit mondott, hogy „Eszter, megvárhatod, hogy nagyon fájjon, de fel is mondhatsz.” Rengeteget gondolkodtam, osztottam szoroztam, majd augusztusban beadtam a felmondásom, melyet 2 nap múlva visszavontam. Hogy miért? Mert akkor azt éreztem a legjobb döntésnek és mert segítséget kaptam, rengeteg segítséget.

Újra imádtam, amit csinálok és repdestem. 5 éve vágytam egy kiscsoportra, mely szeptembertől az enyém lett. De valahogy még sem működtem jól. A testem túl sokszor jelzett, rengeteget voltam beteg olyan tünetekkel, melyek nagyon megijesztettek. Fáradt voltam és túl sokszor türelmetlen, ingerült. Bármin is kiborultam és soksor ki is borultam. Majd jött egy hívás és egy olyan felkérést kaptam, mely számomra akkora elismerés volt, mint anno a helyettesnek való felkérésem. Csak pislogtam, hogy ennyi mindent lának bennem, elismerik az írásaim és hisznek benne, hogy meg tudom majd állni a helyem. A sokadik nehéz napom után azt éreztem erre van szükségem és mindenképp ki szeretném próbálni magam egy másik szerepben. Így született meg a döntés, hogy elhagyom a pályát és Budapest legnagyobb tánciskolájának leszek a marketingese a vállalkozásom mellett.

Rengetegen kérdezik, hogy miért?

Az első válaszom az, hogy azért, mert találtam valamit, ami jelenleg sokkal boldogabbá tesz, mint bármi más, és ez a tánc. Hogy láthatom a nőket változni és kinyílni. Ehhez pedig hatalmas segítség lesz az új munkám is. Továbbra is imádom a gyerekeket, de szükségem van arra, hogy kipróbáljam magam máshol is.

Emellett természetesen hatalmas szerepet játszik az én életemben is a pénz, az idő és a nyugalom, melyet valljuk be nem itt kell keresni. Szerintem millió helyen olvashatóak cikkek arról a siralmas állapotról, mely a közoktatásban/nevelésben folyik. Tényleg siralmas, és aki nem dolgozik benne sosem fogja annyira látni és érezni, mint mi. De nem szeretnék erről beszélni most, mert nem háborogva akarok elmenni. Szerettem és szeretem ezt a hivatást és valahol örökre óvónéni maradok csak most kicsit más köntösbe bújok és azt csinálom, amit jelen pillanatban a legjobban szeretek.

Hálás vagyok az eddigi lehetőségekért és azokért is, melyek most várnak rám.

Puszi, Dornita :)

Téged,

akit megismerhetlek

akit újra láthatlak

akibe beleszerethetek

aki fogja a kezem

aki vigyáz rám

akit megnevettetek

akit támogathatok

aki engem támogat

akiben megbízhatok

akiben elveszek

akiben hiszek

aki hisz bennem

akivel boldog vagyok

akivel nevethetek, sírhatok

aki mellettem lesz.

Várom, hogy itt legyél, hogy elmondhassam hiányoztál vagy megismerjelek, mert most sodort elém az univerzum. Izgatott vagyok, és már alig várom.

Várok minden nehézséget, kihívást, mélységet és magasságot, hogy előrébb vigyenek. Mert megyek előre és mindent megvalósítok. Idén vagy utána nem tudom, de folyamatosan haladok előre és elérem a céljaim.

Már nagyon vártalak kedves új év. Szükségem volt a lezárásra, az elengedésre, a csendre az utolsó hónapokban. De erőt merítettem a cselekvéshez.

Neked is ezt kívánom. Légy merész és merj hatalmasat álmodni és utána tegyél meg mindent, amit csak lehet. Nem baj, ha senki nem hiszi el, hogy képes vagy rá. Tudd, hogy meg tudod csinálni és csináld. :) Légy bátor, boldog és ne állj meg. :)

Hatalmas sikereket kívánok neked az előtted álló évhez. :)

Puszillak, Dornita :)

Egyre több nőtől kapom ezeket a visszajelzéseket. „Nem tudok kapcsolódni önmagamhoz, a nőiességemhez. Haragban vagyok a testemmel és teljesen elzárkózom attól a ténytől, hogy milyen csodálatos NŐ vagyok!!! Félek az érzéseimtől, megéléseimtől, szexualitásomtól. Olyan nagy feszültség van a testemben, mely teljesen felemészt.”

Annyira meg tudom, hogy mit érzel, hogy mennyire nehéz, és hogy mennyire nem tudod, hogy mit csinálj. Én sem tudtam, én is csak elnyomtam és féltem tőle. Nem voltam igazán nő. Haragban voltam a testemmel, nagyon nagy haragban. Fogalmam sem volt arról, hogyan tudnék közelebb kerülni a nőiességemhez, hogy hogyan tudnék igazán nő lenni… :( Ez erősen érezhető is volt, a kapcsolataimban is és a testem is erősen jelzett, hogy hahó valami nem oké. Persze ki figyel ezekre? Ki ad ezeknek egy kicsit is jelentőséget? Nos nagyon kevesen… Én sem tettem nagyon-nagyon sokáig… Bár figyeltem volna, bár tudtam volna, hogy jobb, ha odafigyelek a figyelmeztető jelekre, mert akkor gyorsabban tudtam volna orvosolni. De elutasítani és palástolni valamit mindig sokkal könnyebb… Igaz? ;)

Hétfőn tartottam egy táncos tréninget a vállalkozónők világnapján, ahol újabb csodanőket ismertem meg. Minden tréningen megtanítom a nőket a testhullámra, mert számomra ez az egyik legcsodálatosabb oldó és felszabadító mozdulat. Érzem, hogy az energia áramlik a testemben és minden porcikámat feltölti. :) Emellett nagyon jól megmutatja, hogy hol van feszültség a testemben. Az egyik hölgy rögtön jelezte, hogy a hasával egyszerűen nem tudja megcsinálni, amit mutatok, azt érzi, hogy teljesen be van feszülve. Ez így is volt, minden feszültsége, az elnyelt gondolatai ott voltak, oda rakódtak le. Teljesen egyetértett minden mondatommal és érezte is, hogy nagyon nem tudja elengedni magát ezen a részen. Nem is azonnal kell elengedned magad, keresd a lehetőségeket, a praktikákat majd próbálgasd őket és hagyd, hogy minden alkalommal engedjen kicsit. :) Ezek az apróságok fogják megadni azt, hogy észrevedd igen is csodálatos vagy kívül belül. Mert a feszültség okozta nehézségek eltűnnek és elkezded érezni, hogy bizony nő vagy. Finomodsz, erősödsz, magabiztosabb és nem utolsó sorban szexibb leszel. :) Ez a legcsodálatosabb benne. Újra kapcsolódsz magadhoz, mely által a szexualitásod is rengeteget fog változni. A kisugárzásod olyan lesz, melyről eddig csak álmodtál. :)

Keresd a nőt magadban és ne tagadd meg! Válj újra eggyé vele, hogy a feszültség eltűnjön és végre minőségi kapcsolódásaid legyenek életed minden területén. :)

Ha segítségre van szükséged, november 25-én indul idén utoljára táncos tréningem, mely pontosan azért jött létre, hogy téged szolgáljon, hogy támogasson és előrevigyen. Engedd meg a testednek, hogy jól érezze magát és ezáltal te is teljesen új nézőpontot fogsz kapni. :) Ma éjfélig 30 %-os kedvezmény van a táncos tréningemre. :) Ne várakozz, itt az idő, hogy  a 2020-as év sokkal magabiztosabban és boldogabban induljon! :)

Puszillak, Dornita :)

A hétvégém egyik legjobb pillanata a szombat estém volt. :) Már meséltem nektek a Fórum Színházi Közösségről és hogy milyen zseniálisan jót játszottam náluk. (ITT el is olvashatod a cikket). Szombaton egy bulit tartottak a Rácskertben, ahova bárki benézhetett. :) Hihetetlen élmény volt számomra ez az este. :)

Tudod, milyen, amikor senki nem szól rád, mert harsány vagy, esetleg hangosan nevetsz, őrjöngve vagy kihívóan táncolsz? Senki sem korlátoz, mert mindenki azt csinál, ami számára a legtökéletesebb abban a pillanatban. :) Nem mondom, hogy az este folyamán minden pillanatban teljesen ott voltam, mert volt, hogy kicsit elvittek a gondolataim, de ilyenkor hirtelen megfogott egy kéz és már a táncparketten voltam, ahol nem voltak lehúzó gondolatok ott minden olyan felszabadító volt. :)

Jó érzés volt látni, hogy senki sem akar megfelelni, mindenki hozza önmagát és ehhez vagy kapcsolódsz, vagy nem. :) Itt nem vagy túl sok sem túl kevés, itt pontosan elég vagy, mert Te vagy. :) Hihetetlen, ezek között az emberek között lenni, valahogy mindig azt érzem, hogy itt testesül meg az a szabadság, amit nagyon szeretnék megmutatni mindenkinek. Mert félünk magunktól, félünk megmutatni mi is van ott belül és folyamatosan van bennünk egy görcsösség. De, ha itt vagy ez nincs meg. Amikor játszani voltam náluk akkor is pontosan ezt éreztem, hogy itt senki nem akar megfelelni, lehet hibázni, lehet harsánynak lenni és minden olyan könnyű, nincs semmilyen teher.

Mostanság sokszor veszem észre, hogy vannak emberek körülöttem, akik rám szólnak, amikor hangosan nevetek, vagy túl harsány vagyok. Természetesen én ezt ilyenkor szeretem még egy kicsit túl is tolni, mert már bocsánat, de imádok nevetni, és ha ez hangosan történik meg akkor úgy fog kijönni, de fantasztikus érzés. Úgy szeretném minden embernek megmutatni, hogy hogyan lehet igazán szívből nevetni, hogy feltöltődj tőle. A nevetés is oldja a feszültséget, miért akarjuk korlátozni?

Engedd el magad kicsit és csináld azt, ami a legjobban esik, ha pedig ez nem megy, látogass el egy Fórumos nyitott alkalomra és tapasztald meg milyen élmény, ha leteszed a körülötted élők elvárásait. :) November 21-én (csütörtökön) én is újra megyek játszani hozzájuk, ha van kedved, tarts velem vagy nézz be hozzájuk bármelyik csütörtökön. :)

Puszillak, Dornita :)

Ránézek erre a képre és három dolog jut eszembe. A változás, a mérhetetlen hála és szeretet. :)

Egy éve eldöntöttem, hogy szeretnék változtatni önmagamon testileg és lelkileg is. :) Az első pillanatban el sem hittem, hogy képes vagyok rá. Mindig ámulva néztem mások siker sztoriját, de nem tudtam elhinni, hogy én is képes vagyok rá. :) Pontosan ezért volt szükségem segítségre és hálás vagyok, hogy megtaláltam azokat az embereket, akik mellettem állnak és támogatnak. A kezdeti komolytalanságot velük tudtam komoly célokká formálni. :)

Egy teljesen új Eszter született. :) Nagyon sok mindenen tudtam változtatni, hogy előrébb lépjek, és még millió van előttem. Büszkeség tölt el, hogy mennyi mindenre képes vagyok és mennyi mindent létrehoztam ez az egy év alatt. :) Nem bánom, hogy volt, aki elfordult tőlem ez a folyamat alatt, mert aki most velem van már nem egy képet lát rólam, hanem engem. :) Már nem akarok megfelelni, már csak magamat szeretném adni. :)

Annyira jó érzés nézni ezt a képet, hogy én is látom, ahogy ragyogok. Hogy látom, a testem úgy változik, ahogy szerettem volna. Boldog vagyok és büszke. De, ami a legtöbbet jelenti, hogy ez a csoda nő ott áll mellettem, és hogy tegnap kaptam tőle egy üzenetet: "Büszke vagyok Rád Eszter, nagyon sokat változtál tavalyhoz képest!!! �❤" Annyira jó érzés volt elolvasni ezt az üzenetet, mert hihetetlenül feltölt és erőt ad. :) Köszönöm, hogy mellettem vagy. ❤

Mindig nehéz elindulni, de bármilyen hihetetlen is a cél csak a legkisebb lépést kell megtenni hozzá. :)

Puszillak, Dornita :)

Bárcsak, könnyebb lenne…

Bárcsak, működne…

Bárcsak, elmondhatnám…

Bárcsak, tudnám, hogy mi a jó út…

Van, hogy elfárad a lelkem és én nem fogadom el. Küzdök ellene, megyek tovább és nem engedem meg magamnak, hogy egy kicsit leálljak. Azt hittem, könnyebb lesz, azt hittem sokkal gyorsabban működni fog, de nem így lett. Visszaugrottam 3 lépést. Hiába beszéltem, hiába próbáltam lezárni nem működött… Bárcsak működött volna…

Most elég.

Kiabálnék.

Toporzékolnék.

Ellökném.

De egyiket sem teszem. Elnyomom, elfedem, elterelem. Semmit sem kezdek vele és állok értetlenül, „hol rontottam el?” Ott, hogy én sem tudom, mit akarok, hogy a könnyebb utat választottam, hogy mégsem tettem igazán semmit. Elhittem, hogy vége van, elhittem, hogy könnyebb lesz, de nem ez volt a jó út. Kezdem elölről. Most kicsit minden zavaros, hisz egyszer minden olyan jó aztán arcon csap a felismerés, hogy dehogy jó ez. Szeretnék beszélni, de mégse, szeretnék minden helyrehozni, de félek.

Nekem sem könnyű, én sem tudom mindig a választ, de próbálkozom… Nem sikerült, van ilyen, de nézzük elölről. Nem törődöm bele, megyek előre és helyre teszem. De adok időt magamnak és a lelkemnek is, mert ma már nagyon fáradt.

Puszillak, Dornita :)

Nagyon sokszor elmondtam már a barátaimnak, hogy én bizony egyszer írni fogok erről a témáról. Aztán mindig az volt a következő mondatom, hogy majd akkor, ha már nem leszek óvónő. Nos erősen óvónő vagyok még, de úgy érzem jó nagy hülyeség lenne emiatt nem beszélni a szexről. Mindenki életében jelen van, mégis mintha valamilyen bűnös dolog lenne, ezért inkább nem beszélünk róla. Szeretném eltüntetni ezeket a bűnös elgondolásokat és igen is beszélni róla. :)

Az egy éjszakás kalandokról és a csak szex kapcsolatokról mindenkinek más a véleménye, melyet valaki kimond, valaki pedig inkább nem beszél róla, mert fél, hogy fognak rá nézni, ha állást foglal. :) Én most pontosan ezt szeretném. Elmondani, hogyan látom ezt a témát és az én életemben, hogyan is jelent meg. ;)

Régen én sem mertem állást foglalni, mert természetesen tartottam attól, hogy mit gondolnak majd mások, hogyan fognak rám nézni, de ennek már vége. ;) Én egyáltalán nem vetem meg sem az egyéjszakás kalandokat, sem a csak szex kapcsolatokat. :) Jó ehhez hozzá tartozik, hogy csak egyéjszakás kalandom soha sem volt, de a másik oldalt erősen támogatom. :) Hogy miért és hogyan is látom ezt? Én minden hosszabb kapcsolatom után tartottam egy „tomboló időszakot”. Nem akartam kötöttségeket, nem akartam magam mellé fixen senkit, csak szimplán élvezni akartam az életet. Természetesen a szexről nem akartam lemondani, így ilyenkor mindig előre leszögeztem, hogy ebben a kapcsolatban bizony ennyi van. Nem járok el még másik 3 fiatalemberhez, de szexen kívül tőlem ne várjon semmit. Szerintem ez az alapja az egésznek. A nyílt és egyenes kommunikáció, ha ez nincs kimondva folyamatos félreértések lesznek. :) Természetesen ilyenkor sorra veszem, hogy ha bárkinek alakulna kapcsolata, akkor a miénk megszűnik plusz, ha bárki többet érezne a másik iránt jelzünk. :) Nekem ezek a legfontosabb szabályaim egy szexen alapuló kapcsolat kialakításánál és fenntartásánál.

Sokszor azt látom, hogy mint minden kapcsolatnál félünk beszélni, félünk kimondani, hogy mi, hogyan látunk egy-egy helyzetet. De miért? Attól tartasz, hogy akkor a másik fél otthagy? Vagy netán véletlen veszekedni fogtok? Nem szabad mindig kikerülni a konfliktusokat, nem szabad mindig behódolni a másiknak. Nekem is van olyan barátom, aki a szöges ellentétét gondolja erről a témáról, mégis tudunk róla beszélni. Én megértem az ő érveit ő pedig az enyémeket. Mások vagyunk, pontosan ezért fontos, hogy ki tudd mondani a másik számára, hogy te, hogyan látsz egyes szituációkat. :) Én szeretem ezeket a kapcsolatokat egy ideig. Aztán érzem, hogy szeretnék jobban kapcsolódni, hogy hiányzik az a plusz, hogy már nem csak a szexre vágyom. Ilyenkor tovább állok, persze nem úgy, hogy eltűnök és annyit sem mondok a srácnak, hogy pá. :D Természetesen nem. Sőt tavaly, amikor elkezdtem kicsit helyrepakolni magam minden ilyen kapcsolatomat lezártam. Azt éreztem ott akkor csak magamra van szükségem és ezt most én fogom végigcsinálni. :) Mindig figyelem mire vágyom, ha csak egy ilyen laza kapcsolatra van szükségem, akkor ezt elmondom, de ha érzem, hogy jobban vágyom egy igazi mély kapcsolódásra, akkor azt keresem. :)

Hogy miért csinálom ezt és miért szeretem? Mert minden kapcsolatom után azt éreztem, hogy szükségem van a szabadságra, hogy akkor és azt csináljam, amit én akarok. Bizony sok esetben ez hiányzott és ezért is lett vége. Utána élnem kellett, menni és csinálni, ami jólesik. :) A másik, amit most tudtam kimondani, hogy szüksége van az egómnak arra, hogy érezzem valaki engem akar. ;) Nekem sokszor volt megnyugvás egy ilyen laza kapcsolat, de szerintem már többször kifejtettem és félreértés ne essék, erős romantikus énem nem tűnt el és hiszek a kapcsolatokban, csak tudok azonosulni ezen, lazább fokozatával is. ;) Ne vonjunk meg magunktól semmit, ami jólesik. ;) Persze figyeljünk, hogy az tényleg jó legyen a számunkra. :)

Nagyon kíváncsi vagyok a Te véleményedre is, így ha van kedved megosztani velem szívesen fogadom. Tudod, nem kell egyetértenünk, de érdemes megnézni mások nézőpontját is. :)

Puszillak, Dornita :)

Mint óvónőtől kicsit sem áll tőlem távol a játék fogalma, sőőőt a mindennapjaim része. A környezetemben viszont sokszor azt veszem észre, hogy az az igazi gyermeki érdeklődés és játszani tudás eltűnt. Nem szánnak időt arra, hogy egy kicsit jól érezzék magukat. A színjátszás szó hallatán pedig sokakat kiráz a hideg és inkább elfordulnak, mint hogy kipróbálnák. Annyi tévképzetünk van ezzel a szóval kapcsolatban. Sokszor rögtön a színházi 2 felvonásos darabok jutnak eszünkbe és csípőből mondjuk, hogy „de mi ilyet nem tudunk”. Meghátrálunk, mert attól félünk, hogy nem fogunk megfelelni.

Múlt héten, csütörtökön voltam a Fórum Színházi Közösség nyitott felnőtt színjátszó foglalkozásán. Természetesen én is tartottam tőle. Bennem is megjelentek a gondolatok, hogy vajon milyen játékok lesznek? Érteni fogom egyáltalán, hogy mit kell csinálni? Meg tudom engedni majd magamnak, hogy beleengedjem magam egyes szituációkba? Annyi kérdésem volt és egész nap ezek zakatoltak a fejemben. Ezekre a kérdésekre még egy nagy adag stressz és fáradság is rákerült, így a foglalkozás előtti fél óra kínszenvedés volt. Az oda vezető út olyan fájdalmas volt, hogy magamra sem ismertem. Egy csomószor megfordult a fejemben, hogy ilyen hangulatban jobb lenne nem is menni, mert semmi jó nem fog kisülni belőle. Aztán úgy voltam vele, hogy túl régóta halogatom már ezt a programot, igenis ott a helyem.

Amikor beléptem a terembe és készülődtünk a kezdéshez még egyszer rám tört a mi fog itt történni érzés, de ahogy a 2 tréner elindította a foglalkozást minden eltűnt. :) Jó volt olyan emberek között lenni, akik szintén játszani és kikapcsolódni jöttek ide. A felépítés zseniális volt, úgy ismertük meg egymást és tanultuk meg a másik nevét, hogy észre sem vettük. :) Hirtelen tényleg csak arra lettem figyelmes, hogy már tudom ki kicsoda, mely adott egy újabb biztonságot. Volt egy zseniális energiát adó játék. :) Hihetetlen volt, tényleg azt éreztem, hogy töltődöm és még csak a legelején voltunk. Az egyik nagy félelmem az volt, hogy vajon megértem-e mit kell csinálni, de a trénerek mindent olyan jól elmagyaráztak és bemutattak, hogy kérdésem sem volt csak csinálni akartam. :D Annyira jó volt tényleg azt csinálni, ami épp bennem volt. A kedvenceim azok a játékok voltak, ahol hangot és mozgást kellett párosítani vagy ezeket fokozni. Hihetetlen jól vittek le ezek a játékok rólam minden terhet. Kiabálhattam, toporzékolhattam vagy lehettem igazán lágy. Bármit belevihettem és olyan mértékben, ami számomra a legjobban esett. :)

Egyszer sem éreztem azt, hogy meg akarok felelni vagy, hogy gáz, amit csinálok. Soha senki nem nézett rám furcsán. Biztonságban voltam. :) Jó volt egy olyan közegben lenni, ahol mindenki saját magát mutatja meg. Most ahogy írok róla is azt érzem, hogy töltenek fel ezek az emlékek, hogy mosolyt csal az arcomra, ha visszagondolok egy-egy részletre. :) Mert egyszer sem éreztem magam kényelmetlenül és sokkal könnyebben tudtam kapcsolódni, mint bármikor. Érdeklődést, figyelmet és azt a mérhetetlen biztonságot éreztem mindenhol. :) Zseniális élmény volt ott lenni. :) A kezdeti kedvtelenségem teljesen eltűnt és este 10 órakor is csak pörögtem. Az az energia és vidámság, ami akkor ott volt rengeteget adott és nagyon sokáig velem maradt. Még most is tudok belőle táplálkozni. :)

Hálás vagyok, hogy szántam időt magamra és nem hagytam, hogy a fáradság vagy a félelmeim újra eltántorítsanak. Én biztosan vissza fogok járni még, mert ez a töltődés és idő csak az enyém és megérdemlem. :) Te se korlátozd magad. Menj, próbáld ki, töltődj! :) A Fórum Színházi Közösséget megtalálod a Facebookon és az Instagramon. Nyitott órájuk pedig minden héten csütörtökön 18:30-20:30ig vannak. Hidd el, itt az idő csak úgy repül. :)

Puszillak, Dornita :)

Annyira sokszor foglalkoztatott már ez a kérdés és még annál is többször néztem magam elé, hogy most mi is történik körülöttem. :) Mindig is sok fiú barátom volt és imádom, hogy ez így van, de az elmúlt időszakban többször jutottam el addig a pontig, hogy nem tudom mit is szeretnék. :)

Valahogy ilyenkor mindig minden olyan egyszerűnek tűnik az elején, talán pont azért, mert nincs az a görcsös ragaszkodás, hogy kapcsolat kell, hogy legyen a vége. Olyan nyugis és egyszerű az együtt eltöltött idő és valahogy minden működik. Minden kapcsolatnak így kellene indulnia ez biztos! :) Mert ilyenkor tud az ember beszélgetni, nem akar megfelelni, nincs semmi olyan körülmény, ami miatt már a 0. pillanatban ideges vagy, egyszerűen csak minden olyan jó. :)

Rá kellet jönnöm, hogy nekem a szeptember valahogy tavaly óta mindig ilyenre sikerül. Találkozom egy régi kedves ismerőssel, akivel szeretek időt tölteni, mert nem teher, mert örülök, hogy mellettem van és figyel rám nem csak magára. :) Tavaly és idén szeptemberben is elég nagy változások voltak és vannak az életemben és ők a legjobbkor jöttek. Mert olyan időt tudtam velük tölteni, amit mással nem és annyi figyelmet kaptam, mint már rég. :) Teljesen mindegy, hogy sírok nevetek vagy, hogy mennyit beszélek, mert nem vagyok teher és ez zseniális érzés. Főleg úgy, hogy nincs megfelelési kényszer, zumba után full izzadtan sem érzem rosszul magam. :)

Biztos, hogy Te is érezted már ezt, hogy csak jó együtt lenni valakivel minden kötöttség nélkül úgy, hogy minden kívánságod valóra válik, mert figyel rád és arra, hogy mi tesz boldoggá. :) Én nagyon szerettem volna elmenni a Normafára sétálni és libegőzni aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy már oda tartunk és olyan zseniális napom volt, mint még sose. :) Aztán hirtelen ezek egyre rendszeresebbek lettek és már több időt töltöttem vele, mint egy kapcsolatban valaha bárkivel. :)

No igen, de egy idő után van egy pont, hogy már nem tudom eldönteni, hogy mikor viccelek és mikor mondok valamit komolyan. :D Jön a teljes bizonytalanság, hogy ezen csak én gondolkodom vagy nála is ez történik? Ő tényleg viccel vagy van, amit komolyan gondol? :) Nekem is a Normafa volt, ahol először kezdtem el azon gondolkodni, hogy mi történik körülöttem? Miért érzem ennyire jól magam és közben miért zavarnak ennyire ezek a gondolatok? Természetesen ember legyen a talpán, aki ilyenkor válaszra találtál főleg úgy, hogy Budapest legszebb részeit mutatta meg és nekem egy pillanatig sem kellet azon gondolkodnom, hogy mit csináljunk. Szimplán csak jól éreztem magam és hihetetlen volt, hogy ilyen is van. :) Amilyen jó annyira félelmetesek is ezek az érzések. Elrontani nem szeretném, de akkor mi a jó megoldás?

Annyi minden kavarog ilyenkor bennem. Régen nem tudtam mit csinálni csak vártam hátha majd ő lép, majd egyszer kiderül, hogy mi is van ebben, de természetesen soha nem derült ki. De nem tudtam mást tenni, mert rettegtem attól, hogy ha beszélek, akkor megszakad ez a sok jó. Akkor már nem lehet úgy találkozni, mint eddig és minden tönkremegy. Bizony egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy jól is elsülhet. :) Aztán tavaly is és most is megtanultam beszélni. Nincs azzal semmi baj, ha vannak érzéseim és azzal sem, ha a másik nem így érez, de én tudom rendezni magamban ezt az egészet. :) Természetesen borzasztó, mert mi van, ha a másik fél nem úgy reagál? Semmi!! Akkor örülni kell, hogy eddig mennyi jó dolog volt és, aki ilyenkor elfordul, az menjen is. :)

Régen sokszor gondolkodtam azon is, hogy nem mondok semmit, mert mi van, ha megpróbáljuk és rámegy az egész barátság? Ma már ettől sem tartok. Nem azért nem leszek valakivel, mert mi történik, ha mégsem működik jól. Úgy gondolom mindig mindent meg lehet beszélni, ha akarja az ember. :) Most is azért döntöttem így, hogy megpróbálom rendezni magamban ezt a helyzetet, mert erre kaptam megerősítést, de hogy mi megy végig a másik oldalon pontosan? Egyszer talán az is kiderül. ;)

Te is inkább próbáld ki, mint hogy utána folyton azon agyalj, hogy mi lett volna, ha mégis működik. :)

Puszi, Dornita :)

Egy kérdés, mely szerintem egész életemben a legjobban foglalkoztatott. Annyi időt és energiát vett már el tőlem, hogy abba belegondolni is fáj. Aztán tavaly ilyenkor nekiálltam helyretenni ezt a kérdést magamban. :) Szerettem volna átformálni önmagam, a gondolataimat és a viszonyomat a testemmel. Hmm nem volt egy könnyű menet és a mai napig erősen próbára tesz. Rövid még az út mögöttem, így tudom a legfontosabb, hogy ne legyek türelmetlen önmagammal szemben. :)

Többször írtam már a testemmel való viszonyomról. :) Az első igazán őszinte a „Töltött galambként is szexi” cikkemben is ez volt a fő téma. Féltem megmutatni és felvállalni, hogy ez jó lehet, hogy szerethetnek engem is, így is. Aztán szépen rájöttem, hogy bizony igen is van, aki pontosan így tud szeretni. Nem az az első mondata, hogy mit kellene máshogy csinálnom, hanem olyannak lát amilyen valójában vagyok és ezzel a testtel is büszkén állhatok mellette, mert nem fogom azt érezni, hogy szégyell. Tudom, hogy van ilyen és nyugodt vagyok tőle, de bizony én is van, hogy visszaesek. Bekapcsolnak a gondolataim és már pörgetem is, hogy miért is nem lehetek elég jó neki. Hogy mennyire zavarhatja a hasam vagy igazából bármi. Vasárnap erősen visszaugrottam egy tavalyi állapotomba, amikor kizárólag arra tudtam gondolni, hogy örökre egyedül leszek, mert nem fogok kelleni senkinek. Annyira elfáradtam az önsanyargatásban, hogy az valami borzasztó. Aztán elővettem a naplóm és minden gondolatomat átadtam neki. Felszabadított és újra kezdtem tisztán látni.

„Miről beszélsz? Nem veszed észre, hogy mennyit változtál annak köszönhetően, hogy nem ezen rágódsz egész nap? Nem veszed észre, hogyan néznek rád a férfiak? Hogy mennyi mindenben változtak a kapcsolataid? Komolyan újra itt tartunk?”

Ezek jöttek elő, amíg írtam és annyira örülök, hogy feljöttek. :) Tudom, hogy nagyon sok dolgom van magammal a lelkemmel, a testemmel, mindenemmel. De boldog vagyok, hogy ami régen tejesen magával ragadott és hosszú ideig húzott lefelé ma már csak max egy napot vesz igénybe. :) Felismerem, foglalkozok vele és igyekszem helyrerakni. :) Te sokszor csak azt látod, hogy boldog vagyok és nálam beül minden rendben, de nem. Van, hogy én is elakadok újra és újra, de olyankor tudom, hogy van itt még mivel foglalkozni. :) Nem vagyok készen és soha nem is leszek, de tudom, hogy merre induljak, így örülök, ha látod ezt az oldalt is. Tudnod és látnod kell, hogy nekem is van nehéz napom, sőőőőt mostanában nagyon sok is, de van, amiről még nem tudok beszélni, azért nem tudsz róla és van amit pedig szeretem, ha rögtön látsz. :) Ha elkezdesz foglalkozni önmagaddal az nem azt fogja jelenteni, hogy utána soha nem leszel a padlón, mert dehogynem! Szimplán csak sokkal rövidebb ideig, így egy csomó energia és idő megmarad. ;)

Így én is nekiálltam újra összeszedni, hogy kit is látok a tükörben és hogy pontosan mit is szeretnék. Tudod, nincs is szükségem egy olyan emberre, akinek csak akkor lennék jó, ha vékonyabb lennék. Nem akarok megfelelni! Tudom, hogy min szeretnék dolgozni és erősen van még mit tennem, de azt soha nem másért, már csakis magamért. :) Te miért szeretnél annyira változtatni a testeden? Azért, hogy te jobban érezd magad vagy, hogy kapj elég visszajelzést másoktól? Ne csak kívül akard helyrerakni magad, hanem belül is. :) Egy alma is lehet kívül gyönyörű, ha közben belül már rohad. Találd meg az egyensúlyt és végre először cselekedj úgy, ahogy az neked a legjobb. :)

A jövő héten induló tréningemben nagyon sokat fogunk foglalkozni, hogy megtanuljuk a leggyönyörűbben használni a testünk és megtaláljuk azt a bizonyos egyensúlyt. :) Ha téged is érdekel, keress bátran. :)

Puszillak, Dornita :)