Annyira sokszor foglalkoztatott már ez a kérdés és még annál is többször néztem magam elé, hogy most mi is történik körülöttem. :) Mindig is sok fiú barátom volt és imádom, hogy ez így van, de az elmúlt időszakban többször jutottam el addig a pontig, hogy nem tudom mit is szeretnék. :)

Valahogy ilyenkor mindig minden olyan egyszerűnek tűnik az elején, talán pont azért, mert nincs az a görcsös ragaszkodás, hogy kapcsolat kell, hogy legyen a vége. Olyan nyugis és egyszerű az együtt eltöltött idő és valahogy minden működik. Minden kapcsolatnak így kellene indulnia ez biztos! :) Mert ilyenkor tud az ember beszélgetni, nem akar megfelelni, nincs semmi olyan körülmény, ami miatt már a 0. pillanatban ideges vagy, egyszerűen csak minden olyan jó. :)

Rá kellet jönnöm, hogy nekem a szeptember valahogy tavaly óta mindig ilyenre sikerül. Találkozom egy régi kedves ismerőssel, akivel szeretek időt tölteni, mert nem teher, mert örülök, hogy mellettem van és figyel rám nem csak magára. :) Tavaly és idén szeptemberben is elég nagy változások voltak és vannak az életemben és ők a legjobbkor jöttek. Mert olyan időt tudtam velük tölteni, amit mással nem és annyi figyelmet kaptam, mint már rég. :) Teljesen mindegy, hogy sírok nevetek vagy, hogy mennyit beszélek, mert nem vagyok teher és ez zseniális érzés. Főleg úgy, hogy nincs megfelelési kényszer, zumba után full izzadtan sem érzem rosszul magam. :)

Biztos, hogy Te is érezted már ezt, hogy csak jó együtt lenni valakivel minden kötöttség nélkül úgy, hogy minden kívánságod valóra válik, mert figyel rád és arra, hogy mi tesz boldoggá. :) Én nagyon szerettem volna elmenni a Normafára sétálni és libegőzni aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy már oda tartunk és olyan zseniális napom volt, mint még sose. :) Aztán hirtelen ezek egyre rendszeresebbek lettek és már több időt töltöttem vele, mint egy kapcsolatban valaha bárkivel. :)

No igen, de egy idő után van egy pont, hogy már nem tudom eldönteni, hogy mikor viccelek és mikor mondok valamit komolyan. :D Jön a teljes bizonytalanság, hogy ezen csak én gondolkodom vagy nála is ez történik? Ő tényleg viccel vagy van, amit komolyan gondol? :) Nekem is a Normafa volt, ahol először kezdtem el azon gondolkodni, hogy mi történik körülöttem? Miért érzem ennyire jól magam és közben miért zavarnak ennyire ezek a gondolatok? Természetesen ember legyen a talpán, aki ilyenkor válaszra találtál főleg úgy, hogy Budapest legszebb részeit mutatta meg és nekem egy pillanatig sem kellet azon gondolkodnom, hogy mit csináljunk. Szimplán csak jól éreztem magam és hihetetlen volt, hogy ilyen is van. :) Amilyen jó annyira félelmetesek is ezek az érzések. Elrontani nem szeretném, de akkor mi a jó megoldás?

Annyi minden kavarog ilyenkor bennem. Régen nem tudtam mit csinálni csak vártam hátha majd ő lép, majd egyszer kiderül, hogy mi is van ebben, de természetesen soha nem derült ki. De nem tudtam mást tenni, mert rettegtem attól, hogy ha beszélek, akkor megszakad ez a sok jó. Akkor már nem lehet úgy találkozni, mint eddig és minden tönkremegy. Bizony egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy jól is elsülhet. :) Aztán tavaly is és most is megtanultam beszélni. Nincs azzal semmi baj, ha vannak érzéseim és azzal sem, ha a másik nem így érez, de én tudom rendezni magamban ezt az egészet. :) Természetesen borzasztó, mert mi van, ha a másik fél nem úgy reagál? Semmi!! Akkor örülni kell, hogy eddig mennyi jó dolog volt és, aki ilyenkor elfordul, az menjen is. :)

Régen sokszor gondolkodtam azon is, hogy nem mondok semmit, mert mi van, ha megpróbáljuk és rámegy az egész barátság? Ma már ettől sem tartok. Nem azért nem leszek valakivel, mert mi történik, ha mégsem működik jól. Úgy gondolom mindig mindent meg lehet beszélni, ha akarja az ember. :) Most is azért döntöttem így, hogy megpróbálom rendezni magamban ezt a helyzetet, mert erre kaptam megerősítést, de hogy mi megy végig a másik oldalon pontosan? Egyszer talán az is kiderül. ;)

Te is inkább próbáld ki, mint hogy utána folyton azon agyalj, hogy mi lett volna, ha mégis működik. :)

Puszi, Dornita :)