Ránézek erre a képre és három dolog jut eszembe. A változás, a mérhetetlen hála és szeretet. :) Egy éve eldöntöttem, hogy szeretnék változtatni önmagamon testileg és lelkileg is. :) Az első pillanatban el sem hittem, hogy képes vagyok rá. Mindig ámulva néztem mások siker sztoriját, de nem tudtam…

Bárcsak, könnyebb lenne… Bárcsak, működne… Bárcsak, elmondhatnám… Bárcsak, tudnám, hogy mi a jó út… Van, hogy elfárad a lelkem és én nem fogadom el. Küzdök ellene, megyek tovább és nem engedem meg magamnak, hogy egy kicsit leálljak. Azt hittem, könnyebb lesz, azt hittem sokkal gyorsabban működni…

Nagyon sokszor elmondtam már a barátaimnak, hogy én bizony egyszer írni fogok erről a témáról. Aztán mindig az volt a következő mondatom, hogy majd akkor, ha már nem leszek óvónő. Nos erősen óvónő vagyok még, de úgy érzem jó nagy hülyeség lenne emiatt nem beszélni a szexről. Mindenki életében jelen…

Mint óvónőtől kicsit sem áll tőlem távol a játék fogalma, sőőőt a mindennapjaim része. A környezetemben viszont sokszor azt veszem észre, hogy az az igazi gyermeki érdeklődés és játszani tudás eltűnt. Nem szánnak időt arra, hogy egy kicsit jól érezzék magukat. A színjátszás szó hallatán pedig…

Annyira sokszor foglalkoztatott már ez a kérdés és még annál is többször néztem magam elé, hogy most mi is történik körülöttem. :) Mindig is sok fiú barátom volt és imádom, hogy ez így van, de az elmúlt időszakban többször jutottam el addig a pontig, hogy nem tudom mit is szeretnék. :) Valahogy…