Mint óvónőtől kicsit sem áll tőlem távol a játék fogalma, sőőőt a mindennapjaim része. A környezetemben viszont sokszor azt veszem észre, hogy az az igazi gyermeki érdeklődés és játszani tudás eltűnt. Nem szánnak időt arra, hogy egy kicsit jól érezzék magukat. A színjátszás szó hallatán pedig sokakat kiráz a hideg és inkább elfordulnak, mint hogy kipróbálnák. Annyi tévképzetünk van ezzel a szóval kapcsolatban. Sokszor rögtön a színházi 2 felvonásos darabok jutnak eszünkbe és csípőből mondjuk, hogy „de mi ilyet nem tudunk”. Meghátrálunk, mert attól félünk, hogy nem fogunk megfelelni.

Múlt héten, csütörtökön voltam a Fórum Színházi Közösség nyitott felnőtt színjátszó foglalkozásán. Természetesen én is tartottam tőle. Bennem is megjelentek a gondolatok, hogy vajon milyen játékok lesznek? Érteni fogom egyáltalán, hogy mit kell csinálni? Meg tudom engedni majd magamnak, hogy beleengedjem magam egyes szituációkba? Annyi kérdésem volt és egész nap ezek zakatoltak a fejemben. Ezekre a kérdésekre még egy nagy adag stressz és fáradság is rákerült, így a foglalkozás előtti fél óra kínszenvedés volt. Az oda vezető út olyan fájdalmas volt, hogy magamra sem ismertem. Egy csomószor megfordult a fejemben, hogy ilyen hangulatban jobb lenne nem is menni, mert semmi jó nem fog kisülni belőle. Aztán úgy voltam vele, hogy túl régóta halogatom már ezt a programot, igenis ott a helyem.

Amikor beléptem a terembe és készülődtünk a kezdéshez még egyszer rám tört a mi fog itt történni érzés, de ahogy a 2 tréner elindította a foglalkozást minden eltűnt. :) Jó volt olyan emberek között lenni, akik szintén játszani és kikapcsolódni jöttek ide. A felépítés zseniális volt, úgy ismertük meg egymást és tanultuk meg a másik nevét, hogy észre sem vettük. :) Hirtelen tényleg csak arra lettem figyelmes, hogy már tudom ki kicsoda, mely adott egy újabb biztonságot. Volt egy zseniális energiát adó játék. :) Hihetetlen volt, tényleg azt éreztem, hogy töltődöm és még csak a legelején voltunk. Az egyik nagy félelmem az volt, hogy vajon megértem-e mit kell csinálni, de a trénerek mindent olyan jól elmagyaráztak és bemutattak, hogy kérdésem sem volt csak csinálni akartam. :D Annyira jó volt tényleg azt csinálni, ami épp bennem volt. A kedvenceim azok a játékok voltak, ahol hangot és mozgást kellett párosítani vagy ezeket fokozni. Hihetetlen jól vittek le ezek a játékok rólam minden terhet. Kiabálhattam, toporzékolhattam vagy lehettem igazán lágy. Bármit belevihettem és olyan mértékben, ami számomra a legjobban esett. :)

Egyszer sem éreztem azt, hogy meg akarok felelni vagy, hogy gáz, amit csinálok. Soha senki nem nézett rám furcsán. Biztonságban voltam. :) Jó volt egy olyan közegben lenni, ahol mindenki saját magát mutatja meg. Most ahogy írok róla is azt érzem, hogy töltenek fel ezek az emlékek, hogy mosolyt csal az arcomra, ha visszagondolok egy-egy részletre. :) Mert egyszer sem éreztem magam kényelmetlenül és sokkal könnyebben tudtam kapcsolódni, mint bármikor. Érdeklődést, figyelmet és azt a mérhetetlen biztonságot éreztem mindenhol. :) Zseniális élmény volt ott lenni. :) A kezdeti kedvtelenségem teljesen eltűnt és este 10 órakor is csak pörögtem. Az az energia és vidámság, ami akkor ott volt rengeteget adott és nagyon sokáig velem maradt. Még most is tudok belőle táplálkozni. :)

Hálás vagyok, hogy szántam időt magamra és nem hagytam, hogy a fáradság vagy a félelmeim újra eltántorítsanak. Én biztosan vissza fogok járni még, mert ez a töltődés és idő csak az enyém és megérdemlem. :) Te se korlátozd magad. Menj, próbáld ki, töltődj! :) A Fórum Színházi Közösséget megtalálod a Facebookon és az Instagramon. Nyitott órájuk pedig minden héten csütörtökön 18:30-20:30ig vannak. Hidd el, itt az idő csak úgy repül. :)

Puszillak, Dornita :)