Annyira sokszor bizonyította már az élet, így biztos vagyok benne, hogy most is így lesz. :) Azért az élet az elmúlt időben igen erősen próbára tesz. Jól megvizsgálja, hogy elég kitartó vagyok-e, vagy hagyom, hogy ő irányítson és az első nehézségnél feladom-e? Nos, már a sokadiknál járok, és nem engedem, hogy ő nyerjen. Életemben most vagyok a legkitartóbb és látom, hogy nagyon nehéz, de csak azért sem fogok visszafordulni. Ha már idáig eljutottam végig csinálom, mert nem azt az életet akarom élni, amit eddig.

Hétfőn este lementem Siófokra, hogy legyen egy csajos esténk a lányokkal. Majd vacsora után megtudtam, hogy bizony augusztus 15-ig ki kell költöznöm abból az albérletből, amiben 5 éve lakom, mert el fogják adni. „Jól indul az este” gondoltam magamban. De nem akartam, hogy ezt az estét ez a hír határozza meg. Nem ment 100%-san kizárni ezeket a gondolatok, de köszönöm a barátnőimnek, hogy ott lehettem velük. Hajnalban viszont, amikor lefeküdtem aludni erősen jött a szorító érzés, hogy „na, most mi lesz?” Hova megyek, mit csinálok? Majd újra zártam egy kicsit ezeket az érzéseket, hogy még nincs itt az idő, hogy foglalkozzak velük, viszont elkezdtem tenni azért, hogy valahonnan legyen albérlet. :) Hihetetlen volt látni, hogy az ismerőseim és barátaim, hogyan próbálnak nekem segíteni. :) Köszönöm, hogy vagytok és ezt a fantasztikus érzést elraktároztam, mert rengeteget kaptam ma tőletek és hálás vagyok minden kedves szóért. De tudod, hogy miért vagyok még hálás? Azért, hogy te nem értesz egyet a terveimmel, hogy nem hiszed el, hogy képes vagyok rá, hogy nem látod azt, amit én, hogy féltesz. Köszönöm.

Nagyon nehéz ezeket a reakciókat megélni a mindennapokban is, de ma még nehezebb volt. Ma még mélyebbre ment és még jobban fájt. Máskor elmegyek mellette, már nem fognak meg ezek a mondatok annyira. De mindenkinél vannak napok, amikor egy szó, vagy egy rossz nézés is fájdalmas. Ma én sem tudtam már más félelmeit magamon cipelni, hisz bennem is vannak kételyek, mégis tudom, hogy nem véletlenül most érkezik ennyi minden. :) Rengetegszer kimondtam már, hogy jó lenne egyedül élni, de semmit sem tettem érte. Most, hogy millió meg egy dolog dől dugába, megkapom ezt is. „Te akartad, menj és hozd létre, amit szeretnél.” És tényleg én akartam, mert decemberben azt írtam az évtervezőmben, hogy szeptemberre már egyedül fogok élni. ;) Hmm, hogy mit is csinálok most? Ja, hogy albérletet keresek? Érdekes, nagyon érdekes. ;) Az évtervezőm nagyja erősen pipa értékű, hiszen szépen minden megvalósul belőle, amit leírtam. ;) Nem véletlenül mondom minden ügyfelemnek, hogy vessék papírra, amit szeretnének elérni. ;) Hülyeség? Nem hiszem. ;)

Merj kérni, merj álmodni és ne ijedj meg attól, ha az élet eléd rakja. :) Ömlik a szar és semmi sem sikerül? Persze, hogy nem, majd akkor, ha már megdolgoztál érte. Így már nincs bennem nehézség, nincs bennem tüske azok irányába, akik nem hiszik el, hogy működik, amit csinálok. Csak egyet kérek, ha majd elérem a célom és azt mondod, hogy „de jó az Eszternek”, akkor jusson eszedbe, hogy milyen jó volt nekem júliusban. ;) Emlékezz ezekre a sorokra, mert én sem fogom soha elfelejteni ezeket a heteket, melyek most jönnek. :)

Adj időt magadnak, merd előhozni, hogy melyek azok a dolgok, melyeket mindennél jobban szeretnél. NE zárd le az érzéseid. Pár órája nálam is tetőzött minden, hagytam had jöjjön sírtam, mint egy 3 éves, hagytam, hogy minden elő jöjjön, ami ma megjelent. Jólesett, most már sokkal jobb. ;) És ami a legcsodálatosabb, hogy olyan embernek mondhattam el éjjel 11 órakor, hogy mi fáj, aki életében egyszer látott eddig. :) És hogy ki kapcsolódott ma hozzám először, aki még soha nem látott. Hálás vagyok nektek ma mindenért.

Puszillak, Dornita :)