A blog indulása óta várok arra, hogy megírjam ezt a bejegyzést, de úgy gondoltam kicsit bemelegítek előtte. :D Az igazat megvallva ez a fő célja annak, hogy itt vagyok. Szeretném bemutatni ezt az oldalt, ezt a tökéletlennek hitt oldalt is. Van élet itt is… ;) és komolyan mondom nem is akár milyen. :D Persze-persze ehhez kicsit át kell formálni a nézőpontokat és nem undorral tekinteni sem magunkra sem másokra.

Világ életemben ilyen testalkattal élem a mindennapjaim és köszönöm jól megvagyunk én és a testem is. Rengeteget hallom az emberek véleményét, hogy hogy néznek ki azok az emberek, akik nem vékonyak, hogy mért nem tesznek magukért, hogy tudnak így élni? Nos, köszönjük a kérdést nagyon jól. Rosszabb ember lennék, mert nem 38as a méretem? Nem hiszem, sőt azért úgy gondolom, sok rosszat sem váltok ki az emberekből, ha rám néznek, bár kitudja. :D

Kiskoromba rengetget csúfoltak az iskolába, amit valljuk be mindenkinek nagyon nehéz megélnie. A gyerekek nem tudják még, hogy egy-egy ilyen szó vagy mondat mit hagy maga után. Anyukám viszont nagyon jól kezelte a dolgot és neki köszönhetően én is.

Anyu mindig azt mondta: „Ha valaki csúfol, kérdezd meg tőle, hogy fáj neki, hogy így nézel ki? Ha azt mondja, igen mond meg neki, hogy menjen orvoshoz!” :D Én jó gyerek voltam így meg is fogadtam anya tanácsát és bőszen mondtam ezt mindenkinek, aki bántott. ;) Ez igen jól ment és a kis lelkem egyre jobban érezte magát. Felnőttem és tudtam kezelni a dolgot. Persze nem kell azt hinni, hogy anyu csak azt támogatta, hogy maradjak ilyen és ne változtassak az alakomon, mert NEM. Ő aztán gátlástalanul mindig az arcomba mondta, hogy ha épp nem úgy nézek ki, ahogy kell. Mentem haza úgy hogy rám nézett és csak annyit mondott, hogy „Eszter most nagyon szét vagy folyva…” :D Majd mikor megjegyeztem mennyire kedves csak az volt a válasz, hogy „inkább én mondjam, mint bárki más…” :D Jogos, tőle még mindig jobban esett, mert tudom mindig csak jót szeretett volna nekem.

Segített is mindig, ott volt, amikor kipróbáltunk valamilyen technikát, hogy a kilók lefelé induljanak meg, de ez soha nem történt meg. Vagy, ha megtörtént, akkor egyszer csak több jött vissza, így a folyamatos kudarc után nem volt kedvem hozzá és meg tanultam élni vele. Tudom mozgatni a testem, hisz ovi óta ott a tánc és hiába nem vagyok 60 kg azért annyira nem borzasztó, amit csinálok. Persze szebb, amikor egy 60 kilós lány táncol, de úgy gondolom, hogy igen is meg kell tanulnunk használni a testünket. Én ezt meg tanultam és imádok mozogni így is és nagyon jó érzés, hogy most is odajönnek a fiúk és felkérnek, mert lehet, elsőre nem tetszem nekik, de ha láttak mozogni érdekes mégis van kedvük velem is táncolni.

Ismerek egy srácot, aki rettenetesen megszólja azokat az embereket, akiken van akár egy kis felesleg is, de mégis mindig felkér táncolni. Bevallom, nem értettem akkor miért jön, oda miért kér fel? Akkor én nem vagyok az a kövér hülyegyerek, akikről beszél, vagy ilyenkor nem gáz? Érdekes, lehet, egyszer megkérdezem. ;)

Tehát úgy gondolom ilyen alkattal is fel lehet öltözni, csinosan, nézhetünk ki jól és érdeklődhetnek utánunk a férfiak. Nem hiszem, hogy azért mert van, rajtunk plusz kiló be kell zárkózni és el kell rejteni magunkat. Én sűrűn hordok, olyan ruhát ahol igen csak látszik az alakom és így is jól érzem magam. Nem mondom, hogy nem érdekel mások véleménye és nem mondom, hogy teljesen meg vagyok elégedve önmagammal, mert nem. Rengeteg gátlás van bennem a súlyom miatt. Nem teszek meg sok mindent, mert attól félek kellemetlen lesz, mert így nézek ki. De rájöttem nem megy a fogyás, ha mások miatt akarom. Soha nem segített, hogy azért fogyjak le, mert mások csúfolnak. Nem, más miatt nem ment, sőt szerintem még meg is makacsoltam magam. De most, olyan elszántnak érzem magam, mint még eddig soha. Magam miatt szeretnék fogyni és nem azért, hogy másoknak megfeleljek, hogy beleférjek az ő tökéletes világukba. Nem, én most magamnak szeretnék tetszeni. És nem akarok vékony lenni, mert 1, ez nálam soha nem lesz lehetséges 2, mert én így vagyok az igazi. De igen formálni fogom magam és igen is szebb leszek, mert magamnak szeretnék megfelelni, nem azoknak az embereknek, akik lenézve tekintenek rám. Ők soha nem motiváltak és ezután se fognak. Én motiválom most magam és teszek érte, de hogy hogyan azt majd egy másik bejegyzésben mesélem el.

Nagyon hosszú lettem, és nagyon köszönöm, ha elolvastad. Itt volt az ideje, hogy ez ide kerüljön, és hogy ezután végre ezzel foglalkozzak. Higgyünk magunkban és érezzük jól magunkat a bőrünkben akárhogy is nézünk ki. :)

Puszi Dornita :)