Egy kérdés, mely szerintem egész életemben a legjobban foglalkoztatott. Annyi időt és energiát vett már el tőlem, hogy abba belegondolni is fáj. Aztán tavaly ilyenkor nekiálltam helyretenni ezt a kérdést magamban. :) Szerettem volna átformálni önmagam, a gondolataimat és a viszonyomat a testemmel. Hmm nem volt egy könnyű menet és a mai napig erősen próbára tesz. Rövid még az út mögöttem, így tudom a legfontosabb, hogy ne legyek türelmetlen önmagammal szemben. :)

Többször írtam már a testemmel való viszonyomról. :) Az első igazán őszinte a „Töltött galambként is szexi” cikkemben is ez volt a fő téma. Féltem megmutatni és felvállalni, hogy ez jó lehet, hogy szerethetnek engem is, így is. Aztán szépen rájöttem, hogy bizony igen is van, aki pontosan így tud szeretni. Nem az az első mondata, hogy mit kellene máshogy csinálnom, hanem olyannak lát amilyen valójában vagyok és ezzel a testtel is büszkén állhatok mellette, mert nem fogom azt érezni, hogy szégyell. Tudom, hogy van ilyen és nyugodt vagyok tőle, de bizony én is van, hogy visszaesek. Bekapcsolnak a gondolataim és már pörgetem is, hogy miért is nem lehetek elég jó neki. Hogy mennyire zavarhatja a hasam vagy igazából bármi. Vasárnap erősen visszaugrottam egy tavalyi állapotomba, amikor kizárólag arra tudtam gondolni, hogy örökre egyedül leszek, mert nem fogok kelleni senkinek. Annyira elfáradtam az önsanyargatásban, hogy az valami borzasztó. Aztán elővettem a naplóm és minden gondolatomat átadtam neki. Felszabadított és újra kezdtem tisztán látni.

„Miről beszélsz? Nem veszed észre, hogy mennyit változtál annak köszönhetően, hogy nem ezen rágódsz egész nap? Nem veszed észre, hogyan néznek rád a férfiak? Hogy mennyi mindenben változtak a kapcsolataid? Komolyan újra itt tartunk?”

Ezek jöttek elő, amíg írtam és annyira örülök, hogy feljöttek. :) Tudom, hogy nagyon sok dolgom van magammal a lelkemmel, a testemmel, mindenemmel. De boldog vagyok, hogy ami régen tejesen magával ragadott és hosszú ideig húzott lefelé ma már csak max egy napot vesz igénybe. :) Felismerem, foglalkozok vele és igyekszem helyrerakni. :) Te sokszor csak azt látod, hogy boldog vagyok és nálam beül minden rendben, de nem. Van, hogy én is elakadok újra és újra, de olyankor tudom, hogy van itt még mivel foglalkozni. :) Nem vagyok készen és soha nem is leszek, de tudom, hogy merre induljak, így örülök, ha látod ezt az oldalt is. Tudnod és látnod kell, hogy nekem is van nehéz napom, sőőőőt mostanában nagyon sok is, de van, amiről még nem tudok beszélni, azért nem tudsz róla és van amit pedig szeretem, ha rögtön látsz. :) Ha elkezdesz foglalkozni önmagaddal az nem azt fogja jelenteni, hogy utána soha nem leszel a padlón, mert dehogynem! Szimplán csak sokkal rövidebb ideig, így egy csomó energia és idő megmarad. ;)

Így én is nekiálltam újra összeszedni, hogy kit is látok a tükörben és hogy pontosan mit is szeretnék. Tudod, nincs is szükségem egy olyan emberre, akinek csak akkor lennék jó, ha vékonyabb lennék. Nem akarok megfelelni! Tudom, hogy min szeretnék dolgozni és erősen van még mit tennem, de azt soha nem másért, már csakis magamért. :) Te miért szeretnél annyira változtatni a testeden? Azért, hogy te jobban érezd magad vagy, hogy kapj elég visszajelzést másoktól? Ne csak kívül akard helyrerakni magad, hanem belül is. :) Egy alma is lehet kívül gyönyörű, ha közben belül már rohad. Találd meg az egyensúlyt és végre először cselekedj úgy, ahogy az neked a legjobb. :)

A jövő héten induló tréningemben nagyon sokat fogunk foglalkozni, hogy megtanuljuk a leggyönyörűbben használni a testünk és megtaláljuk azt a bizonyos egyensúlyt. :) Ha téged is érdekel, keress bátran. :)

Puszillak, Dornita :)