…hangoztatjuk ezt a mondatot és vágyakozva nézzük azokat az embereket, akik elértek valamit, akiknek már sikerült. Csak azt látjuk, hogy milyen jó nekik, hogy mennyi minden megadatik nekik. Szeretnénk olyanok lenni, mint ők, sikeresek, céltudatosak, akik létrehoztak valamit. Mi sóvárgunk utánuk és csak azt mondogatjuk, hogy ő erre születet, neki könnyű, mert meg tudta csinálni…

Nos senkinek sem könnyebb a dolga, mint neked. Az a baj, hogy csak azt látjuk, hogy mit ért el, hogy milyen csodálatos dolgok vannak az életében. Mi csak a sikert látjuk. Tudod, mi van a siker előtt? 1000+1 buktató. Az út borzasztó nehéz és félelmetes, de ezt ugye más nem látja csak az, aki mert elindulni rajta és nem adta fel egyik nehézségnél sem. Ha valaki elér valamit, ami számunkra már komfortzónán kívüli előtörnek bennünk ezek az érzések. „De jó lenne, ha nekem is menne.” „Bárcsak én is kimernék állni az emberek elé.” Az az igazság, hogy beleragadunk a vágyakozásba, hiszen az kényelmes, ott semmit sem kell csinálni. Ott nézed a sikeres embereket, elmondod milyen nagyon jó nekik és semmi sem történik. De vajon mi lenne, ha elkezdenél tenni valamit, hogy a te álmaid is megvalósuljanak? Persze tudom, elindulnál és az első nehézségnél megfutamodnál. Mondhatod most, hogy „nem, én bizony mennék előre”, de engedd bele magad a helyzetbe egy kicsit jobban és már látod is. Jön egy nehézség, mely félelmetesebb eddig mindennél, te egyedül vagy és kevésnek érzed magad hozzá, hiszen a belső kritikusod csak azt harsogja, hogy „ez nem fog menni, ne csináld”, te hallgatsz rá, visszafordulsz és vége is, hiszen maradtunk a kiindulóponton. Tudom rossz ezzel szembenézni, de néha látni kell azt is, hogy mit csinálunk minden egyes alkalommal. Én sem voltam különb. Minden nehézségnél meghátráltam és visszafordultam. :)

Hogy mi segített mégis előre? Minek köszönhető, hogy bátran merek nektek írni az érzéseimről? Nagyon egyszerű a válasz. Találtam egy olyan közösséget, akik végig ott vannak mellettem és segítettek bármilyen nagyot is álmodtam. :) Szeptemberben az Inspiráció Akadémia teljesen más nézőpontot adott. Azok az emberek megtanítottak hinni saját magamban, megtudtam mennyi mindenre vagyok képes, ha hasonló gondolkodású emberekkel vagyok körülvéve. Most pedig a Bosslife Mastermind csapat egy újabb szintre emel. Nem félek mellettük nagyot álmodni, nem félek elrugaszkodni, mert tudom, itt mindenre képes vagyok. :)

Tudom, mennyi erőt és hitet ad egy ilyen közösség és pontosan ezért indítom el én is 90 napos női csoportomat „A nőiesség ereje” néven, ahol csodálatos nőknek fogok támogatást nyújtani, hogy ők se ijedjenek meg, ha valami félelmetesnek látszik. Szeretném, ha felfedeznék magukban azt a csodanőt, aki már olyan régóta szeretne a felszínre törni, de a folyamatos félelem mások véleményétől mindig elnyomta. Ne akarjuk elnyomni önmagunkat, ne higgyük, hogy akkor nem kellenénk senkinek, mert ez nincs így. Mutasd meg magad a világnak és hidd el a világ is megmutatja magát neked. :) Bátran írj egy üzenetet, találkozzunk és nézzük meg, hogyan tudna ez a 90 nap a legjobban szolgálni téged. :)

Puszillak, Dornita :)