Hányszor volt, hogy azt érezted vagy akár mondtad is, hogy nem vagy elég jó? Én meg sem tudnám mondani ezt a számot, de rengetegszer volt ilyen az egyszer biztos. Általános és középiskolában is mindig meg akartam felelni az osztálytársaimnak, a tanáraimnak és igazából mindenkinek. Rettegtem, hogy ha kilógok a sorból, ha nem úgy viselkedem, ahogy az nekik a legmegfelelőbb egyedül maradok. Így hát tettem, ami tőlem kitelt és igyekeztem megfelelni mindenkinek, hogy elég jó lehessek. Most már látom, hogy ez egy bődületes hiba volt, de gyerekfejjel ki látja ezt? :)

Középiskolában mindig azt gondoltam, hogy nekem soha nem lesz barátom, mert kinek is tetszhetek én... Nem hittem el, hogy engem valaki tud majd szeretni, hogy valaki majd szépnek lát. Végülis, hogy is gondoltam volna mást, hisz én sem szerettem magam és én sem tetszettem saját magamnak. Pontosan ezért mindig küzdöttem mások figyelméért, hogy elfogadjanak, hogy közéjük tartozzak.

Teljesen elnyomtam azt, aki valójában vagyok, hiszen mindig másokat helyeztem előtérbe és nem saját magam. Mindezt miért? Mert úgy gondoltam én nem vagyok elég jó nekik, ha magamat adnám, nem szeretne senki. Visszagondolva dehogynem, de akkor még mindent máshogy láttam. Az igazság az, hogy tényleg csak pár hónapja nyitottam ki a szemem és kezdtem el hinni abban, hogy ha megmutatom a maszkok nélküli arcom nem, hogy elég jó lehetek, de a legjobb is. :) Az igazság az, hogy nyáron eszméltem rá arra, hogy feleslegesen próbálok tenni az emberekért, hiszen, amint ők megkapják tőlem a törődést visszafelé úgy sem történik semmi. Nagyon sok pofon érkezett ebből a szempontból nyár óta és köszönöm őket. Segítettek kinyitni a szemem, hogy nincs szükségem senkire ahhoz, hogy jó legyek. Jó vagyok én így, ahogy vagyok, ha pedig valakinek nem tetszik ez azt sajnálom.

Nekünk kell eldöntenünk, hogy kinek szeretnénk megfelelni. Saját magunknak vagy a környezetünknek? Én magamat választom és bevallom őszintén nem megy még minden esetben, sőőőőőt… rengeteg nehézségbe ütközök, de nem adhatom fel. Ki kell nyitnom a szemem és mennem kell előre, mert ha valakinek nem vagyok jó így ahogy vagyok annak soha nem is leszek elég jó. Feleslegesen pedig nem pazarlom az energiám. ;)

Annyira sokszor hallottam már, hogy vannak emberek, akik csak rövidebb vagy hosszabb ideig vannak az életünkben és nem baj, hogy ha elválnak útjaink. Kár tagadnom ez tényleg így van nem egyszer tapasztaltam meg ezt, de valahogy mindig rossz érzés ezt átélni. Nagyon ragaszkodom, és nehezen engedek el, de meg kell tanulnom magam miatt megtenni. Hiszen, ELÉG JÓ VAGYOK megfelelési kényszerek nélkül is!!! ;)

Ha szeretnél többet megtudni erről a témáról és hallani személyes tapasztalataimat, várlak 2018. november 29-én a Cactus Juice Gastro Pubban, ahol első előadásom keretein belül beszélek kicsit erről is. :)

Puszi, Dornita :)