Többször feltettem már azt a kérdést, hogy töltesz-e elég időt magaddal? Figyelsz-e arra a belső hangra, ami már-már kiabál, hogy vedd észre és szánj rá időt? De olyan félelmetes, olyan furcsa, igaz? Könnyebb elnyomni, mint meghallani, hogy mit szeretne. Én nagyon sokáig elnyomtam azt a kis hangot, ami már kiabált egy kis csendért, egy kis befelé figyelésért. Olyan könnyű volt ilyenkor a barátokkal lenni, pedig már a székről lefordultam olyan fáradt voltam, de azt éreztem nekem ott kell lennem minden összejövetelen, mert ha nem, kevesebb leszek, nem fognak eléggé szeretni. No, de álljunk csak meg. Azért fognak kevésbé szeretni, mert nem jelenek meg minden találkozón, mert megpróbálok lelassítani és végre kicsit arra figyelni, hogy mire van szükségem? Nem nekik, NEKEM? Ha ez így van, akkor rossz helyen vagyok, de ugye féltem. Sőt néha még most is előjön ez az érzés, de már látom, hogy nincs semmi baj, tudják, hogy fontosak nekem, hogy szeretek velük lenni, de nem megy minden alkalommal. :)

Érezted már, hogy mindennél jobban vágysz arra, hogy valaki törődjön veled, hogy mondjon egy kedves szót vagy megsimogasson? Igen én is, rendszeresen. ;) De te mondtál már magadnak bármi kedveset, te figyeltél már a belső vágyaidra vagy ezt csak kívülről vártad? Meg se tudom mondani, hogy milyen sokáig azoktól vártam ezt, akik körülöttem voltak. Bármit megtettem egy kedves szóért, egy kis szeretetmorzsáért, de én magamat a sárga földig képes voltam eltiporni és csak a rosszat láttam. Hogy hol van itt az egyensúly? Leginkább sehol… Természetesen régen nem értettem, hogy miért nem kapom meg ezt a törődést. Nos azért, mert nekem sem volt egyetlen kedves szavam sem saját magamhoz. Törődtem én mindenkivel, mindenkinek meg akartam adni azt, amire a legjobban vágyik, hogy akkor majd én is megkapom, de annyi mindent adtam, hogy magamról már teljesen elfeledkeztem. Kullogtam a saját sorom végén és oda sem figyeltem magamra. Szerencsére kinyílt a szemem és már látom, hogy mi az, ami eddig hátráltatott. Csodálatos dolog törődni másokkal, de tudom, hogy saját magammal kell először törődnöm. Magamnak kell adnom időt és figyelmet egyaránt. És tudod ez nem önzőség. Mert amint odafigyelsz a legbelső vágyaidra és megajándékozod magad idővel és odafigyeléssel rengeteg minden fog megérkezni hozzád. :) Tudom, hogy hihetetlen és már ezer helyen hallottad, de amíg nem próbálod ki, amíg nem figyelsz oda magadra, addig nem is fogod megtudni mekkora erő rejlik benne, azaz benned. ;)

Hogy mi kell hozzá? Figyelem magunk felé. Tér, idő és csend. Nem baj, ha először félelmetesnek tűnik, nem baj, ha olyan érzésekre bukkansz ebben az egyedül töltött időben, melyek sebeket tépnek fel. Erre van szükség! Azokat a sebeket meg kell gyógyítani, foglalkozni kell velük, hogy utána már ne okozzanak fájdalmat. :) Sírj, nevess, kiabálj! Tedd azt, ami számodra ilyenkor a legjobb! A lényeg, hogy engedd meg magadnak, hogy ne mások, hanem saját magad állj az első helyen. Én féltem, sírtam és majdnem megtorpantam, de nem hagytam, hogy a saját magammal töltött idő megrémisszen. Tudtam, ha figyelek az érzéseimre bizony rengeteg csodás dolog fog velem történni, és ez így is lett. :) Lehetőségek tárháza van karnyújtásnyira előttem és tudod mi a legnagyobb vágyam? Elvonulni, csendben egy erdei kis házikóban, internet és minden nélkül. Olvasni, pihenni és megélni mindazt, ami arra vár, hogy előrébb vigyen. :) Hamarosan erre is sort fogok keríteni, de addig is megteszem itthon. :) Próbáld ki te is és élvezd a csodát, ami utána érkezik. :)

Puszi, Dornita :)